Manapság egyre divatosabb az interneten ismerkedni. Bárki azonban, akit eddig kérdeztem – köztük magam is – az ismerkedés szánalmas módjának tartja, mégis a „remény hal meg utoljára”, „legyünk nyitottak a világra és az új dolgokra”, „egy próbát megér”, „mit veszíthetek?”, „mégis hol máshol ismerkedhetnék?” és hasonló vezérkiáltásokkal végül a legtöbben nekivágunk különböző társkereső oldalak használatának, ki több, ki kevesebb sikerrel.

Jómagam 3 napig voltam regisztrált tagja egyszer egy hasonló oldalnak. Ahogy mondani szokták, „vagy jót, vagy semmit”, ezért én inkább nem írom le csekély 3 napos tapasztalataimat. Gondolkoztam azonban azon, hogy ha már készen állok rá, vajon újra megpróbálkozom-e az ismerkedésnek ezzel a személytelen, virtuális formájával. Meglátjuk, mit hoz az élet. Addig is, elkészítettem a képzeletbeli intrómat, amivel talán az eredendően kudarcra ítélt ismerkedéseknek elejét lehet venni a kereslet-kínálat virtuális (hús)piacterén. Így szól:

Az igazit keresem és nem kalandot. Kérlek, hogy ennek tudatában írj rám.

Társat keresek, akivel közösek a célok, egyfelé fejlődünk, érzelmes, képes szeretni és tud szeretve lenni. Aki szeret mosolyogni és mosolyt csalni más arcára. Szereti az élményeket gyűjteni.

Hiszek a lovagi erényekben, a tiszteletben, őszinteségben, hűségben, a felelősségvállalásban.

Hiszem, hogy az igazi kapcsolat szövetség is egyben, ahol a felek közösen dolgoznak magukért és egymásért, nem rátelepedve a másikra és elegendő énidőt biztosítva egymásnak.

Hiszek a tervezés és a beszélgetések fontosságában, mert bár sodródni is kényelmes az árral, mégis a tervezés az a plusz tudatosság, amivel kikerülhetjük a viharokat az élet tengerén és a kommunikációval kiegészülve önfeledten szelhetjük a hullámokat egy életen át.

Vannak ambícióim. Nem vagyok egy gyenge nő, nem is gyenge férfit keresek magam mellé. Hiszek a férfi és női szerepekben és hogy ezeket nem szabad felcserélni, mert az sok jóra nem vezet.

Köszönöm, ha elolvastad az intróm. :)