Bár nem teljesen saját kútfőből, de az elmúlt hetek idegőrlő önmarcangolása és egy rendkívül hasznos könyv hatására a következőkre jutottam – ami Neked, nekem, bárkinek hasznos lehet élete nehéz pillanataiban, amikor a félelem és az önmagunk által gerjesztett fájdalomspirál eluralkodik meggyötört elménk felett.

Nem kitörölni, vagy elfojtani kell a dolgokat, hanem megérteni, hogy mivel járultak hozzá az életünkhöz!

Nem marasztalom tovább a fájdalmat, ez az én döntésem.

Csalódtam, mert hittem valamit a kapcsolatunkról, ami nem volt valós. Többet, mint ami valójában volt. De ez nem a Te hibád. Megértem, hogy hoztál egy döntést, hiszen a Te életedben Te magad vagy a főszereplő, Neked pedig így volt jó. A döntésed Rólad szól, nem pedig rólam. Nem hibáztathatlak azért, mert nem azt szeretnéd, amit én. Szeretlek, így kénytelen vagyok elfogadni a döntésedet.

Az igazi az, aki azt érzi, amit Te. Sajnos nem mi voltunk egymásnak az igazi.

Az űrt - amit a közös élmények, közös szokások, közösen töltött idő, közös saját rituálék hagytak bennem - tudatosan próbálom az énidőm javára betölteni, átalaktani, mert újra jól akarom érezni magam a bőrömben, újra érezni akarom a reményt, a boldogságot. A boldogságot választom és teszek érte, mert csak rajtam múlik, mit hozok ki a helyzetből. A hozzáállásomon mindig változtathatok.

Nem akarom többé, hogy a szenvedés és önsajnálat éltessen.

A szerelemnek át kell alakulnia szépen lassan szeretetté, mert ha már nem közösek a célok, nem egy felé fejlődünk és tartunk, akkor már csak a múlt csodálatos és meghitt emlékeibe lehetek szerelmes. Újra nyitni akarok a világra, nyitni a minket körülvevő lehetőségekre, meglátni a napi csodákat, megélni a pillanat varázsát. Szeretnék kiteljesedni a jelenben, és kíváncsian, hittel, reménnyel telve tekinteni a jövőbe.

Hálásan köszönöm azt a rengeteg jót, ami kaptam és amit tanultam Tőled, Általad! Bár a kapcsolatunk jóval rövidebb ideig tartott, mint azt korábban reméltem, mégis szeretettel tekintek vissza mindarra, amit Veled megéltem. Minden emberrel okkal találkozunk, nekünk ennyi idő adatott, hogy útitársként navigáljuk egymást életünk kalandregényében. Talán már nincs mit tanulnunk egymástól. Több lettem a közös utazásunk alatt, Te voltál az egyik legszebb kapcsolatom.