Kérdezted a szakításunk napján, hogy mit tanultam Tőled az elmúlt közel másfél évben. Akkor és ott nem tudtam erre válaszolni. Most már tudok. Megtanultam, hogy nem lehet senkit sem megváltoztatni, mindenkinek a saját döntése, hogy hogyan éli az életét, hogyan értékeli magát, hogyan viselkedik, mennyire tudatos, milyen célok megvalósulásáért dolgozik.

Ezen az ember csak saját maga motivációjából változtathat, másért, vagy más kérésére nem. Még akkor sem, ha a kérő az egyén és a közös boldogságuk érdekében erőlteti a változást. Ne haragudj, hogy a folytonos változásra való késztetéssel szorongást váltottam ki Benned. Ez Téged is úgy őrölhetett a mindennapokban, ahogyan engem a változás hiánya. Bár jót akartam, de fájdalmat okoztam vele. Ez csak most tudatosult bennem. Bocsáss meg érte kérlek!

Fantasztikus ember vagy! Ezt korábban is láttam, csak nem értettem, hogy két ’jóember’, akik szerelmesek egymásba, hogy nem képesek a felhőtlen boldogságra. Mára megértettem, hogy mindkettőnk úgy tökéletes emberi lény, ahogy van, egyszerűen csak nem vagyunk társként egymáshoz passzolók. Sajnos. Bármennyire is szerettünk volna összecsiszolódni, nem ment, mert mások a ’társba’, a ’szövetségesbe’ vetett elvárásaink. És ezzel nincs baj, csak az árulkodó jeleket nem szabad a szőnyeg alá söpörni, hanem el kell fogadni a valóságot, hogy nem egymásnak lettünk teremtve.

Fantasztikus ember vagy! Hálás vagyok az együtt töltött időért, még ha nem is csak szép dolgokkal volt kikövezve a közös utunk. Hálás vagyok, hogy útitársként végig kísértél életem nagy utazásain. Olyan fantasztikus élményekkel gazdagodtam a közös utak során, amit leírni nem lehet, csak megtapasztalni. Hálás vagyok, hogy támogattál, hogy kilépjek egy mérgező munkahelyről. Büszke vagyok Rád, hogy elkezdtél önfejlesztéssel foglalkozni. Büszke vagyok a fejlődésre, amit elértél. Kérlek, hogy ezt a jövőben csak akkor folytasd, ha örömed leled benne. Ha nem érzed, hogy hozzád ad, akkor fejezd be, és csak élj, élvezd az életet és kutasd a boldogságod.

Szeretlek és tudom, hogy Te is szeretsz. De a szerelem lassan át fog alakulni szeretetté bennünk. Ez az élet rendje. Ettől függetlenül már most tiszta szívemből kívánom – és ez nem a romantikus filmekből vett klisé, – hogy légy boldog és találd meg azt a másik feled, akivel egymást társként támogatva élitek meg a felhőtlen boldogságot, biztonságot és békét a mindennapokban, akivel egymásnak lettetek teremtve. Mert megérdemled!

Ölellek, Ági