Több tanulmány született már a gyász, az elengedés szakaszairól. 1. a tagadás (sokk), 2. a kontrolláltság (kényszeres ügyintézés), 3. a tudatosulás (érzések váltakozó vihara), 4. az elfogadás (tudatos emlékezés, érzelmi viharok lecsendesülése), végül a hőn áhított 5. a feldolgozás (újra nyitott és pozitív életszemlélet). Én jelenleg valahol a 3. és 4. szakasz közepén tartok, talán a 4. végén, néha vissza tántorodva a 3.-ba. Ez az írásom nem éppen az önfejlesztési folyamatom csúcspontja, büszke sem vagyok rá, nem is javaslom elolvasásra senkinek. Egy éppen megtört nő ventillálása annak érdekében, hogy kieressze a felesleges gőzt a palackból.
Lassan 5 hete, hogy szakítottál velem. Aznap reggel még úgy mentél el itthonról – a közös otthonunkból – hogy ’tudod Te is, hogy nem könnyű Veled, de tudnom kell, hogy nagyon szeretsz’. Este hazaérve moziba hívtál, majd egy órával azután, hogy a mozit beszélgetésre cseréltem, szakítottál velem. Nos. Dühös vagyok, igen.
Dühös vagyok Rád! Nem akarok, mégis az vagyok. Elfojtani pedig nem akarom, úgyhogy inkább kiírom magamból, hogy mielőbb elhagyjon a haragom. Mert nem tesz jót nekem és mert nem érdemled meg azt sem, illetve annyit sem, hogy haragudjak Rád.
Nem csak azért vagyok dühös, mert egyik pillanatról a másikra eldobtál és hátat fordítottál nekem, és nem is csak azért, mert Veled képzeltem el a jövőt. Nem is csak azért, mert nálam jobban szerintem még senki sem szeretett és támogatott ezen a világon, hanem leginkább azért vagyok dühös, mert mindvégig semmi mást nem szerettem volna, csak mélyebb kötődést, egy igazi Társat és kölcsönös felelősségvállalást egymás és a jövőnk iránt. Nem gondolom, hogy ez sok lenne. Bár annak az embernek, aki 6 nappal azután, hogy szakított velem, azt feleli a hogyléte iránti aggódó kérdésemre, hogy ’megkönnyebbülve érzi magát’, minden bizonnyal teljesíthetetlen. Milyen érzelmi autista mond ilyet annak az embernek, aki saját magánál is jobban szereti Őt? Na ez szerepelhetne a tragikomikus definíciójában példaként az értelmező szótárban. Persze ez nem az első ilyen megnyilvánulásod volt, ezért inkább magamra kellene haragudnom, hogy a tapasztaltak ellenére töretlenül hittem Benned.
Ha teret engednék a kicsinyes dühnek, ami most bennem fortyog, azt mondhatnám, hogy ’akkor vegyél egy kutyát, rendelj vacsorát minden este és maszturbálj pornófilmekre’. De elhessegetem inkább az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat. Nem akarok Neked rosszat, csak ventillálok éppen. Tényleg nem akarok Rád haragudni. Valóban igyekszem.
