Sokan természetesnek veszik az őket körülvevő dolgokat, amelyekért nem szükséges tenniük. Természetesnek veszik, nem fordítanak nekik jelentőséget, ezáltal nem is hálásak értük és nem is tölti el őket örömmel a létezésük maga. Pedig sok minden, ami nekünk természetesen megadatott, az másnak talán vágyálom. Ha megtanuljuk értékelni mindazt a sok jót, ami körülvesz bennünket, ha megtanulunk hálával fordulni az élet felé, mindazért, amink van, sokkal boldogabb és teljesebb életet élhetünk.

Minket körülvevő napi természeti csodák például a lemenő nap a víz tükrén, bogártánc a kánikulában, langyos nyári zápor utáni párás betonillat, az éjszakai égbolt végtelen csillagtengerének megbabonázó látványa, lehunyt szemmel ringatózni egy matracon a vízen, miközben a nap sugara simogatja a bőröd, édeskés virágillat a levegőben, a lemenő nap sugarai, ahogy égő vörösre festik a horizontot és a bárányfelhőket, egy korty hideg rozéfröccs buborékai, ahogy játékosan megcsiklandozzák a nyelved, az első harapás az idei első mézédes dinnyéből. Ősszel bokáig gázolni a lehulló színpompás levéltengerben, elbúcsúzni a nyár féktelen szépségeitől, teret adva a megnyugvásnak, megtapasztalni, ahogy a nyár télbe vált, majd télen együtt lélegezni a földdel, ahogy a hideg levegő megtisztítja a testet és lelket, várni, ahogy az első hó fehér ünnepi díszbe öltözteti a kopár, szürke utcákat. Búcsúztatni a telet és várni az újjászületést, a játékos, ébredező tavaszt, ahogy a kopárságot leváltja a színes, illatos, lehetőségekkel körbelengett langyos nyárelő, hogy virágba borítva a tájat és a szíveket, a megújulás körforgását megkoronázva ismét átadja helyét a perzselő nyárnak.

A minket körülvevő világ a benne élő emberek formájában is tartogat megannyi napi csodát a számunkra. Legalapvetőbb csoda, amiért hálás lehetsz, a családod – még élő és valaha élt tagjai. Az édesanyád, édesapád, testvéreid, a párod, a nagyszüleid, gyermekeid, az ő gyermekik szeretete. Akik megtöltik a mindenkori otthonodat melegséggel és a hova tartozás érzésével. A lényük szépsége, egyedisége, mindaz, amivel hozzá tettek az életedhez, ahhoz, aki most vagy. A barátaid, akikre bármikor számíthatsz és akikkel megannyi élménnyel gazdagodtál, akik elkísérnek életed folyamán és azok is, akik életed könyvének egy rövid fejezetében vendégszerepeltek csupán. A kedves idegenek, akik egy apró gesztussal bearanyozzák a napodat. A kevésbé kedves idegenek, akik viselkedésükkel gondolkodásra sarkallnak, hogy hogyan legyél jobb. Egy ölelés, egy simogatás, vagy csak egy mosoly jóleső érzése.

Végül Te magad. Mert Te magad is egy csoda vagy! Mindenki a maga univerzumának a csodája, a középpontja, aki alakítja a világát és akiért a magasabb erők folyton munkálkodnak. Csoda a létezésed, az egészségi állapotod, a megismételhetetlen egyediséged, csodálatos, hogy van hited, hogy tiszta szeretettel tekintesz a világra, kitartással teszel magadért és a szeretteidért, csoda, hogy van véleményed és van saját akaratod. Csoda, hogy csak Rajtad múlik, mit hozol ki az életedből, a lehetőségeidből, függetlenül attól, hogy a fentiekből mennyi adatott meg Számodra a születésedkor és mekkora hányadáért dolgoztál már meg kezdetektől.

A fentiekhez nem kell, hogy átlag feletti szépséged, erőnléted, anyagi helyzeted, vagy szerencséd legyen. Triviálisnak tűnő dolgokat soroltam fel, mégis sokan, sokszor felejtjük el értékelni a minket körülvevő csodákat. Ezek a mindennapi csodák mindenkinek megadatnak, mondhatni alanyi jogon járnak. Vedd észre őket, éld meg a pillanatot, légy hálás, hogy a részese lehetsz nap, nap után. Ha így teszel, teljesebb és boldogabb élet vár Rád.